A korszerű adatbázisok ismérvei

Amint az előzőekben már láttuk a korszerű adatbázis koncepciót a kétirányú integrálódás által kiváltott igények hozták létre. Ez a kétirányú integrálódás azonban új különleges feltételeket szabott meg a hardverrel szemben, hiszen a kétirányú integrálódás eredményeképpen összehasonlíthatatlanul több adatot kellett tárolni és kezelni.

Másfelől, a földrajzi integrálódás távoli adatforrások és adatkérők bekapcsolását tette szükségessé. E feltételeket csak a jelentősen megnövekedett központi és háttér memória kapacitások, valamint a táv-adatátviteli rendszerek kiépülése tudta kielégíteni. Azaz amíg e hardver feltételek nem teremtődtek meg, addig a koncepció realizálását nem lehetett napirendre tűzni. Amikor a korszerű adatbáziskoncepció szoftver feltételeinek kialakulását vizsgáljuk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az alfanumerikus adatok gépi kezelésének jelentős hagyományai vannak. Gondoljunk csak a különböző lyukkártyás elektromechanikus adatfeldolgozó gépre melyek segítségével olyan hagyományos műveletek, mint a válogatás, a rendezés, a táblázatkészítés már a század elejétől kezdve elvégezhetők voltak. Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején megértek a feltételei annak, hogy a hagyományos adatfeldolgozást a lyukkártyás elektromechanikus gépekről áttegyék az elektronikus számítógépekre. Ehhez azonban szükség volt egy olyan algoritmikus nyelv létrehozására, mely viszonylag egyszerű eszközökkel kezelni tudja a hagyományos adatszerkezetet és alkalmas az adatfeldolgozás különböző feladatainak programozására. Ez a nyelv a COBOL volt. A következő lépésben a rutin adatkezelési feladatok egyszerű megoldására létrehozták a rendező - válogató (SORT - MERGE) programcsomagokat, valamint az eredmények bizonyos feldolgozását és megfelelő formában történő megjelenítését szolgáló programrendszereket a Report Program Generátorokat - (RPG). A harmadik lépést az általánosított file kezelő rendszer a GFMS megjelenése jelentette. Az általános file kezelő rendszerek egyesítették magukba azokat a képességeket, melyekkel a COBOL az RPG, a SORT - MERGE rendelkeztek, plusz még kiegészítő képességeik is voltak azokon a területeken, melyeken a COBOL nyelv gyönge volt, például a tárolás, a keresés, a riport készítés, stb. Az utolsó döntő lépés az általánosított adatbázis kezelő rendszerek (GDBMS) létrejötte volt. Ez a lépés realitássá változtatta az új integrált adatbázis koncepciót.

A szoftver fejlődés lépcsőfokait Cardenas [1] alapján az 1.1-es ábra vázolja fel.

1.1 ábra - az adatkezelő szoftver fejlődése

Az adatbázis logikai és fizikai struktúrájának különválása lehetővé teszi a kitűzött fő célok elérését. Amint azt a 1.2-es ábrán fölvázoltuk, a különböző helyen található egymástól izolált felhasználók, valamint különböző programok, egyidejűleg különböző aspektusból keresik meg az integrált adatbázis esetenként azonos részeit is, és anélkül, hogy egymást zavarnák, sőt, hogy egyáltalán tudnának egymásról , eredményesen működtetik az adatbázist.

1.2 ábra - különböző felhasználók egyidejű hozzáférése az adatbázishoz

Ahhoz, hogy ez a folyamat eredményesen és hatékonyan legyen elvégezhető, az adatbázis kezelő rendszernek az alábbi főbb kritériumokat kell kielégítenie:

  1. Biztosítania kell az adatfüggetlenséget. Az adatfüggetlenség alatt azt értjük, hogy az adatbázis kezelő szoftver függetleníti az alkalmazásokat, azaz a programokat, illetve a lekérdező nyelv parancsait, az adatbázisban végzendő logikai vagy fizikai adatszervezési változtatásoktól.
  2. Adatoszthatóság. Ez a követelmény azt vonja maga után, hogy ugyanazokkal az adatokkal, esetleg különböző szempontok szerint, az adatok megváltoztatása nélkül, egyidejűleg több felhasználó, vagy felhasználói program is foglalkozhasson.
  3. Redudancia mentesség. Ez a követelmény kétszeresen is jelentkezik a korszerű adatbázisban. Egyfelől, mivel a hagyományos adatfeldolgozástól eltérően a különböző felhasználók ugyanazokat az adatokat használhatják, ezért ezek az adatok csak egyszer kerülnek tárolásra, másrészt a logikai struktúra korszerű leképezése lehetővé teszi, hogy ugyanaz az adat fizikailag csak egyszer kerüljön tárolásra. Ez utóbbi szempontot akkor értjük meg igazán, ha meggondoljuk, hogy a hagyományos adatszervezés esetén minden egyes új kulcs alapján történő feldolgozás ugyanannak a mennyiségnek az újbóli tárolását igényelte.
  4. Kapcsolatteremtési képesség. Az előzőekhez szorosan kapcsolódik ez a kritérium. Arról van ugyanis szó, hogy az adatbázisnak lehetővé kell tenni minden olyan kapcsolatlánc kialakítását, melyre a feldolgozás során szükség lehet.
  5. Konzisztencia és integritás. Ez a kritérium azt jelenti, hogyha valamely adatban változás történik, úgy ennek az adatnak az egész kapcsolatrendszerét a változásnak megfelelően át kell állítani.
  6. Biztonság. Az adatbázisban található adatok különböző titkossági szintűek lehetnek, ezért az adatbázis kezelő rendszernek gondoskodnia kell arról, hogy a megfelelő elérések csak a jogosult felhasználók számára legyenek engedélyezve.
  7. Hatékonyság. Az adatbázisban lévő adatok jelentős értéket képviselnek. Hasonlóképpen jelentős érték a felhasználók ideje. A hatékony adatbázis kezelő rendszernek biztosítania kell azt, hogy az értékes adatok lehetőleg minél több felhasználóhoz minél kisebb idő alatt eljussanak.
  8. Az adatadminisztrátor (csoport) felelőssége. A korszerű adatbázisok karbantartását mindig egy személy, illetve csoport kell, hogy végezze. Ezzel biztosítható, hogy az adatbázisba csak ellenőrzött, felülvizsgált adatok kerülhessenek be.

ˇ         a következő rész az adatbázis szervezés szintjeit vizsgálja,

ˇ         visszatérhet az előző részhez is,

ˇ         vagy a tartalomjegyzékhez.

Megjegyzéseit E-mail-en várja a szerző: Dr Sárközy Ferenc

Created using: Lightning HTML Editor Version 2.03.1997